A hajózható csatorna napos oldalán sorakozó bárokban, kávézókban és éttermekben minden napszakban találtok valami finomságot, sziesztától függetlenül. Itt tartják minden hónap harmadik vasárnapján az antik vásárt, évente legalább kétszer a Street Food fesztivált, a karácsonyi vásárt és a Barcolana vitorlásverseny idején is ezerféle árus jelenik meg itt, nyári szezonon kívül pedig egy körhintával is találkozhattok.
A Canal Grande végén áll a Csodatévő Szent Antal katolikus templom (chiesa di Sant’Antonio Nuovo), a közelében a kupolás szerb-ortodox Szent Szpiridon templom.
A csatorna tenger felé néző első palotája a trieszti alapítású Generali székháza, mellette a Palazzo Gopcevich áll, amiben ma múzeumok működnek. A csatornának eredetileg három hídja volt, (Fehér híd, Vörös híd és Zöld híd), ezek közül mára csak a Vörös, a Ponte Rosso maradt meg. Nemrégiben egy gyalogos hidat is építettek, ez a – Passaggio Joyce vagy Ponte Curto. James Joyce bronzszobra azért került a Ponte Rosso-ra, mert itt található az író által alapított Berlitz-iskolának otthont adó épület.
A csatornát és az egész városrészt a Corso Italia-tól a vasútállomásig az 1700-es években, Mária Terézia uralkodása alatt alakították ki, ezért is viseli a kerület a Borgo Teresiano nevet. Korábban ezen a területen sólepárlók sorakoztak, amiket mind betemettek és csak ez az egy csatorna maradt Triesztben. Később a csatorna még rövidebb lett, amikor 1934-ben az utolsó szakaszát a gettó és az óváros területén végzett bontásokból származó törmelékkel feltöltötték, sőt, álítólag a csatorna alján még egy német torpedóhajó is fekszik.